A nálunk telelők többsége lassan elhagyja térségünket, délről viszont egyre nagyobb számban érkeznek a hazánkban, illetve tőlünk északabbra költő madárfajok.

A legnagyobb tömegek most is a Biharugrai-halastavakon és a környező mocsarakban pihennek meg hosszabb-rövidebb ideig, kihasználva a kitűnő táplálkozási lehetőségeket. A halastavak egy részét most csapolják, ez még több lehetőséget biztosít a fajok számára.

Parti lile a csapoláson. Fotó: Tóth Imre

Az itt telelő nagy lilikek népes tábora napról-napra fogyatkozik, de számuk még így is meghaladja a 12 ezret. A térségben fészkelő nyári ludak nagy része már a tojásokat melengeti. Az északabbra költő kercerécék és kontyos récék már itt, a telelőhelyen megkezdték a nászviselkedést. A fütyülő récék szintén teljes díszben pompáznak, a tőkés récék egy része viszont már keresi a későbbi költőhelyeket a környező mocsarakban. A napokban megérkeztek az első cigányrécék is.

A bíbicek száma folyamatosan növekszik, néha ezres csapatokat is megfigyelünk, legtöbbször seregélyek társaságában. A szintén korán érkező nagy godák és pajzsoscankók elsősorban a csapolásokon táplálkoznak, közöttük szinte elvesznek az apró termetű parti lilék. A kanalasgémek igen korán költenek, már a tavalyi telepeken szorgoskodnak, építik az új fészket az avas nádasokban.

Vadludak a Kis-Sárréten. Fotó: Tóth Imre

A hatalmas madártömegek természetesen vonzzák a ragadozó madarakat, rétisasok és parlagi sasok több példánya is rendszeren szem elé kerül ilyenkor. A pusztai részeken a kékes rétihéják és gatyás ölyvek már északra húznak a költőterületeik felé. A puszták legnagyobb madara, a túzok is már a költőhelyeken tartózkodik, mivel hamarosan kezdődik a természet egyik legszebb jelenete, a túzokdürgés.

A cikk borítóképét készítette: Szakolczai Krisztina (Bába-széki sokadalom)