Kora tavaszi mesterdalnokunk, az énekes rigó Havi természetfotós pályázat

Kora tavaszi mesterdalnokunk, az énekes rigó március 4.

A Körös-Maros Nemzeti Park erdősült területein többfelé költenek énekes rigók. Idén már február közepén hallhattuk csodás dallamaikat.

Az énekes rigó országszerte gyakori madárnak mondható. Nem volt ez mindig így, régen elsősorban a hegy- és dombvidékek erdeiben, ligeteiben költött, de mára megjelent az Alföld erdeiben, sőt a településekre is beköltözött. Urbanizációja jóval később kezdődött, mint a fekete rigóé, de a városok parkjaiban, öreg temetőkben, sőt fasorokban mára már sokfelé költ és hallhatjuk csodálatos énekét. Nem véletlen, hogy neves tudósunk és ornitológusunk, Herman Ottó még éneklő rigónak hívta, és Európa legszebb hangú dalos madarai közé sorolta. Éneke valóban rendkívül változatos, sokféle dallamból áll, melyeket sűrűn ismételget. Messzire hallatszó, erőteljes hangja a kora tavaszi erdők egyik legjellegzetesebb madáréneke.

Fotó: Biró István

Viselkedésmódja hasonló a fekete rigóéhoz. Táplálékát a földön szerzi, az avarban keresgél rovarokat, földi gilisztákat, csigákat. Évente kétszer költ, első költése március végén, április elején kezdődik. Általában 4-5 tojást rak. Akárcsak az éneke, a fészke is remekmű: az ágvillába rejti és gondosan kibéleli, igazi puha bölcsőt varázsol a leendő rigófiókáknak. Ahol lehetősége van, előnyben részesíti a tűlevelű fákat, de ennek híján lombos fafajokra, sőt cserjékre is fészket rak.

Fotó: Biró István

Vonuló madár, de az utóbbi évek enyhe telein sok példány nálunk telel. Egyébként sem megy messzire, a Földközi-tenger partvidéke a fő telelőhelye. Ennek megfelelően korán érkezik, az idén a Kis-Sárréten már február 16-án hallottuk az első éneklő hímet. Védett madár, a legészakibb területek kivételével egész Európában elterjedt, állománya stabilnak mondható.

A cikk borítóképét készítette: Násfay Béla (Faforgács a fészekhez)