A viszonylag csapadékos tavasz után ismét száraz nyarunk volt, és az ősz eleje is igen csapadékszegényen alakult a Maros mentén. Szeptember végén érkezett egy intenzív esőzés, melynek hatására mindenhol felpezsdült az élet. Az összegyűlt tocsogókon hamar megjelentek a madarak, s a növények is hirtelen sarjadni kezdtek.

Néhány napos eltéréssel, de a gombák is látványosan reagáltak az esőzésre a marosi erdőkben. Számos gombafaj fejlesztett termőtestet és vált ezáltal láthatóvá az emberi szem számára is. A talajban összegyűlt csapadékvíz az erdő lombja és az avar alatt lassan párolog. A páradús, őszies, hűvös időjárás kedvez a gombák többségének, így még most is sok gombával találkozhatunk a Maros-menti erdőket és ártéri réteket járva.

Óriás bocskorosgomba. Fotó: Balla Tihamér

A közönséges, gyakori gombafajok is sokszor nagyon látványosak. Ilyen például a kifejezetten ártéri erdők fáin tenyésző gévagomba, mely élénk sárga színével már messziről magára vonja a tekintetet. Mesébe illő kis csoportokban láthatóak a piruló és a nagy őzlábgombák termőtestei. A hatalmas fehér labdaként megjelenő óriás pöfetegek szinte szürreális látványt nyújtanak az erdő talaján.

A közönséges fajok mellett – a tavalyi évben előkerült – őzlábgalócák is újra megjelentek az ártéri legelőkön. Emellett örvendetes módon egy újabb védett gombafajt is észleltünk, az óriás bocskorosgombát. Ezen faj védettségét indokolja, hogy igényli az idős fákat, bolygatatlanul korhadó fatörzseket. Egy nagyméretű, látványos gombáról van szó. Tönkje általában 6-15 cm hosszú, 1-2 cm széles, hengeres. Kalapja elérheti a 15 cm-es átmérőt. Fiatalon tojásdad, majd harang alakúból kiterülő, fehéres-sárgás színezetű. Nevét onnan kapta a faj, hogy tönkjének tövénél sárgás-barnás, jól fejlett, hártyás bocskort visel.

A cikk borítóképét készítette: Ravasz Balázs (Erdei fényjáték)