A védett kék galambok a középhegységekben költenek, így az Alföldön csak az őszi-téli időszakban találkozhatunk velük. Nyár végén, kora ősszel érkeznek, s rendszerint már februárban visszaindulnak költőhelyeikre. Legtöbbször fekete harkályok által vájt odúkban költenek, s évente akár 3-4 fészekaljat is felnevelnek. Érdekesség, hogy már akkor lerakják következő tojásaikat, amikor az előző fiókák még ki sem repültek. Az utóbbi évtizedben a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén is költött néhány kék galambpár.

Fotó: Marik Pál

Főként növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Költőterületükön szívesen eszik a bükkmakkot, tölgymakkot is, míg az alföldi tájakon pedig gyommagvakat és elszórt gabonaszemeket szedegetnek. Ők maguk is fontos részei azonban a táplálékláncnak, ugyanis a vándorsólymok és kerecsensólymok szívesen zsákmányolnak közülük.

A kék galambok a parlagi galambokhoz hasonló testméretűek. Alapszínük kékesszürke, szárnyukon két kisebb, sötét sáv húzódik. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon jelenleg mintegy 1500 kék galamb tartózkodik. Több kisebb, 300-400 példányos csapatban mozognak.