Ragadozó madarakkal foglalkozó szakemberek gyakran hallhatják laikusoktól, hogy „Ó én is szoktam sast látni, ott ülnek mindig az autópálya kerítésoszlopain, meg az út szélén vadásznak!” Az így látott „sasok” valójában a legtöbb esetben egerészölyvek, hiszen az egerészölyv hazánkban a leggyakrabban előforduló ragadozó madár, mely ráadásul nem is kifejezetten félénk természetű, nem kerüli messzire az emberi településeket. Előszeretettel vadászik az utak mentén, s akár kertekben, gyümölcsösökben is megfigyelhető.

Az ölyvek a járműveket általában közelebbre bevárják, mint az embert, így autóból sokszor egészen közelről megfigyelhetjük őket. Ilyenkor elsőre igen nagyméretűnek tűnhetnek, de testméretük az igazi sasokénak csak a töredéke. Testhosszuk 50 cm körül mozog, szárnyfesztávolságuk pedig 120-130 cm. A nem szakavatott érdeklődőnek nehéz dolga lehet a faj meghatározását illetően, ugyanis színezetüket és mintázatukat tekintve rendkívüli változatosságot képesek mutatni a különböző példányok, noha ugyanazon fajhoz tartoznak. Fejük, hátuk, szárnyfedőik általában barnás színezetűek, mellük, hasuk pedig világos alapon barna foltokkal tarkított. Azonban a barnának valamennyi árnyalata megjelenhet a tollazatukban, és a hasi világos rész is különböző színű és kiterjedésű lehet. Az egész testükön sötétbarna tollakat viselő egyedektől kezdve, a különböző átmeneti színváltozatokon túl, majdnem teljesen fehér példányok is előfordulnak. A téli időszakban lehet látni a legtöbb fehéres megjelenésű egerészölyvet, ekkor ugyanis északabbi tájakról érkeznek hozzánk telelő példányok, és az ottani populációkban több a világos egyed.

Különböző megjelenésű egerészölyvek. Fotók: Balla Tihamér

Az egerészölyv élőhelyét tekintve igen alkalmazkodóképes madár: éppúgy fészkel középhegységi erdőkben, mint a mezőgazdasági területek közé ékelődő fasorokban, vagy akár magányos fákon. Fészkelőhelyéhez általában hű marad, évről évre ugyanott fedezhetjük fel a költését. Jelen időszakban éppen látványos zuhanórepülésekkel tarkított nászrepülésüket figyelhetjük meg, a fészkelőhelyek közelében. Táplálékának zömét a kisrágcsálók teszik ki, jelentős mezei pocok fogyasztásával hasznot hajt a gazdálkodók számára. Védett madarunk, mely örvendetes módon stabil, népes állománnyal van jelen az egész ország területén.

A cikk borítóképét készítette: Géczy Dorottya (Birodalmi lépegető)