A száraz nyár ellenére bő termést adtak különböző bogyós gyümölcsöt hozó cserjefajaink. Ennek köszönhetően most a pusztákat változatossá tevő cserjesávokban gyakran bukkanhatunk lakmározó madárcsapatokra.

A tél beköszönte előtt délebbre költöző fenyőrigó Európa és Ázsia északi részén fészkel, erdőkben és bokros területeken. Bár ez a rigóféle az 1980-as évek óta rendszeresen költ Magyarországon, az emberek mégis inkább a telente megjelenő óriási csapatai révén ismerik.

Fotó: Marik Pál

Telelőterületein, valamint vándorlás közben nagy csapatokba verődik, gyakran más rigófélék társaságában. Éneke egyszerű, néhány csivitelő hangból áll, s a vonuló madarak vékony “tyí” , illetve ismétlődő „csak-csak-csak”hangokat hallatnak. A táplálkozó helyeken megfigyelhetjük, hogy a varjakra dühös kiáltásokkal reagálnak. Ez a nyáron rovarokkal, puhatestűekkel és földigilisztákkal táplálkozó mindenevő madár télen magvak, gabonaszemek és bogyók után kutat.

A fenyőrigó körülbelül 25 centiméter hosszú, mellkasa és szárnyai erősen pettyezettek, ahol a tollazat elmosódottan rozsdás árnyalatú, míg testének alsó részei fehérek. A fejtető és a tarkó szürke, a hím és a tojó nagyon hasonló tollazatú, de a tojók kicsivel barnásabb árnyalatúak.

Fotó: Marik Pál

A fenyőrigók nem érzékenyek az ember közelségére, gyakran találkozhatunk velük mezőgazdasági területeken, legelőkön, gyümölcsösökben, de parkokban és kertekben is előfordulhatnak. Hidegebb teleken, vagy ha a táplálékforrások kimerülnek, a fenyőrigókat mocsarak, vízpartok környékén is megfigyelhetjük, ahol puhatestűek után kutatnak.

A cikk borítóképét készítette: Hollósi Zoltán (Hideg van!)