Már dalolnak és udvarolnak a Maros-menti erdők trubadúrjai, a seregélyek Havi természetfotós pályázat

Már dalolnak és udvarolnak a Maros-menti erdők trubadúrjai, a seregélyek March 6.

Február végén megszólaltak a seregélyek a Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén. A hímek képesek szinte bármilyen más madárfaj hangját utánozni, az udvarlásban pedig igazi gavallérok. 

A seregélyek alapvetően rövidtávú vonulók, de az utóbbi időben tapasztalható enyhébb telek miatt már egyre nagyobb számban áttelelnek hazánkban. A KMNPI Makói tájegységében is több száz példány telelt, február végén pedig az itteni csapatokhoz csatlakoztak délebbről érkező társaik, így az egyedszám több ezerre emelkedett. Jó részük valószínűleg továbbmegy, de a Maros-menti erdőkben, ahol alkalmas fészkelőhelyet találnak, már látványos nászviselkedésük is megfigyelhető.

Fotó: Balla Tihamér

A hímek főleg a reggeli órákban hangosan hallatják hangjukat egy kiválasztott, fészkelésre alkalmas odú közelében, énekükkel próbálják odacsalni a tojókat. Ha a tojó alkalmasnak találja a fészkelőhelyet, és a hímet is elfogadja partnerként, akkor párba állnak és megtörténik a párzás.

Fotó: Balla Tihamér

A seregély egyike azon kevés madárfajnak, amely képes utánozni más madarak énekét, illetve a külvilágból érkező egyéb hangokat, akár az emberi beszédet is. Szeretik utánozni a sárgarigó hangját, így igencsak meglepődhetünk, ha már február végén sárgarigót hallunk, amely pedig csak májusban tér vissza telelőhelyéről. Ilyenkor persze a valóságban nem a sárgarigó énekel, hanem az őt utánzó seregély. Nemcsak az énekesek hangját utánozzák, hanem például a darvak krúgatását is képesek belefűzni énekükbe.

Fotó: Balla Tihamér

A színes hangrepertoár mellett a hímek egyfajta tánccal is próbálják felhívni magukra a tojók figyelmét. Szárnyukat lazán leeresztve lebegtetik, finoman csapkodnak vele. Eközben a toroktollaikat felmeresztik, így mintegy szakállként állnak hosszú tollaik, amik a torokzsacskóikról csüngenek le. Ha ez a produkció feltűnik egy-egy tojónak, akkor megvizsgálja a fészekodút, a hím pedig, hogy még inkább sikert arasson, általában már el is kezdi építeni a fészket. Még különböző díszítőelemeket, például virágzó mandulafák, barackfák szirmait is behordja a kiválasztott odúba. A seregélyek tehát igazi éneklő trubadúrok, udvarló gavallérok.

A Maros-menti erdőkben szerencsére sok természetes odú is előfordul, mert vannak idős, korhadó fák. Emellett a kihelyezett mesterséges odúkat is előszeretettel foglalják el a seregélyek. Az emberi környezetet sem kerülik, ha kertünkbe, gyümölcsösünkbe odút helyezünk ki, akkor nagy eséllyel ott is megtelepedhetnek és csodálhatjuk hangjukat, megjelenésüket. Messziről egyszínű feketének tűnhetnek, ha azonban van alkalmunk közelebbről, vagy napsütésben megszemlélni őket, akkor láthatjuk, hogy tollazatuk szivárványosan csillogó, fémes fekete, melyet apró pöttyök díszítenek. Csőrük keskeny, kúp alakú és hegyes, amely telente barnásfekete, de nyáron citromsárgára színeződik.

A cikk borítóképét készítette: Hargitai László (Szerelem)