A nagy godák középtávú vonulók. A hazánkban költő példányok a telet Afrikában töltik, de egy részük csak a Földközi-tenger partvidékéig megy el. Tavaszi vonulásuk általában hosszabban elhúzódik, az első példányok már február végén megjelennek, zömük azonban csak áprilisban érkezik.

A költést május közepén kezdik meg.  Mocsárréteken, zsombékos gyepeken fészkelnek. Mivel viszonylag magas (kb. 40 cm-es) madarak, ezért a magasfüvű területeket kedvelik, ahol nyakukat kinyújtva szemmel tudják tartani a terepet, ugyanakkor jól el is tudnak rejtőzni. Fiókáik fészekhagyók, s négyhetes korukban válnak röpképesekké. Földön fészkelő fajról lévén szó, a tojások és a fiókák is sokszor válnak a dolmányos varjak, rókák, borzok, vaddisznók zsákmányává.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A nagy goda fokozottan védett madárfaj. Hazai költőállománya az 1980-as években még elérte az 1000 párat, napjainkban azonban már csupán 80-300 párra becsülik. Európai állománya szintén jelentős csökkenést mutat. Ennek oka a mocsaras, zsombékos élőhelyek csökkenése.

A kardoskúti Fehér-tó környékén az utóbbi években – elsősorban az aszály miatt -, nem volt sikeres költés. Bízunk benne, hogy az utóbbi időben tapasztalt esőzések továbbra is folytatódnak, s így idén a nagy godák is sikeresen költenek majd a térségben.

A cikk borítóképét készítette: Gémné Kovács Anita (Zöld sáv)