Élőhelye a mészben szegény, hegyvidéki klíma. Gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben fordul elő. Ezen a száraz homokvidéken szigetszerű az előfordulása. Ahol megfelelő a mikroklíma, többnyire lápok, mocsarak mentén, ott találkozhatunk ezzel a tetszetős, nyár végén, ősszel virágzó védett növénnyel. Itt ugyanis hűvösebb, párásabb az erdő. Ilyen élőhely pedig meglehetősen ritka a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben.

Az idei év ráadásul a szokásosnál is szárazabb volt. Mind a téli csapadék elmaradt, mind a tavaszi. Ráadásul korán beköszöntött a sokévi átlagnál magasabb hőmérséklet, ami nyáron szinte elviselhetetlen forróságra váltott át. Augusztusban általában jön egy csapadékosabb időszak, ami után sok növény, köztük a ciklámen is feléled nyugalmi állapotából. Idén ez a csapadék csak szeptemberben jött meg, így a virágzás is kitolódott októberre. Több mint egy hónappal később a szokásosnál.

A vízhiány szoríthatta rá a vaddisznót arra, hogy a táplálékát kiegészítse a ciklámen gumójával is. Észrevettük, hogy több előfordulási helyen is disznó túrás van. Ezeken a helyeken egyáltalán nem találtunk se virágzó se meddő egyedet. Valószínű a vaddisznó túrhatta ki és ehette meg a gumókat. Erre utalnak a ciklámen egyéb elnevezései is: disznókenyér, disznórépa, kunalma. Bár az embernek mérgező a gumó, a vaddisznó, sőt a házi disznó is gond nélkül meg tudja emészteni.

Figyelemmel követjük ezen élőhelyeket és indokolt esetben megtesszük a szükséges természetvédelmi kezeléseket.

Szöveg: Glacz Róbert, fotó: Nyemcsok Tamás

A cikk borítóképét készítette: Zsila Sándor (Erdei ciklámen)