A kardoskúti Fehér-tóban jelenleg mintegy 90 százalékos a vízborítás, a víz mélysége pedig mintegy 15 centiméter. Ezek a körülmények kedveznek a bütykös ásólúdnak, nem véletlen, hogy már január óta folyamatosan jelen vannak. Januárban 1-5 példány került időnként szemünk elé, február 16-án azonban már 11-et, február 19-én pedig 14-et számoltunk.

Nemcsak éjszaka, hanem nappal is elsősorban a tavon időznek. Apróbb gerincteleneket, kis férgeket, csigákat szedegetnek az iszapból. Emellett növényi táplálékot is fogyasztanak.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A bütykös ásólúd elsősorban Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken költ. Terjeszkedő faj, állománya az utóbbi évtizedekben növekedésnek indult, s egyre újabb és újabb területeken jelenik meg. Magyarországon az 1970-es évekig csak nagyon ritkán találkoztunk kóborló egyedeivel. Aztán egyre sűrűbben kezdett felbukkanni, 1996-ban pedig az első költését is regisztrálták.

Költéséhez általában nyúl, róka vagy borz által ásott üreget foglal el, melyet aztán csőrével a saját igényei szerint tovább alakít és növényi részekkel, tollakkal kibélel. A tojásokon csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Megfigyelték, hogy a bütykös ásóludak párzása csak a vízben sikeres. Érdekesség, hogy fiókáik rendkívül hamar önállóvá válnak, már akár egyhetes koruktól is képesek szülői segítség nélkül felnőni.

A bütykös ásólúd tollazata igen érdekes: fehér alapszínétől erősen elüt a sötétzöld feje és az élénkpiros csőre, valamint a széles, gesztenyebarna mellszalagja. Fekete evezőtollai még tovább erősítik a kontrasztot. A gácsér a költési időben feltűnően nagy bütyköt visel a csőrén (innen ered a neve is). A tojó kisebb termetű, de hasonlóan színes.

A cikk borítóképét készítette: dr. Somorácz Áron (Esti mártózás)