A hosszú vándorútjukról visszatért madarak reményeink szerint idén is költenek majd a nádasokban.

A bölömbika a gémfélék családjába tartozó, vonuló madár. A telet a mediterrán országokban vagy Afrikában tölti. Időnként előfordul, hogy hazánkban is áttelel, 2021/2022 telén például egy példány a Fehér-tónál töltötte a hideg évszakot.

Fotó: Palcsek István Szilárd

Az utóbbi években a szárazság miatt rendszerint csupán három pár bölömbika költött Kardoskút térségében. A Fehér-tó keleti medrében, a Sóstó-éren és a Lófogó-éren, a náddal benőtt részeken raktak fészket. Bízunk abban, hogy idén a nádas részeken folyamatosan lesz víz, s így a sikeres költések száma is emelkedik.

A bölömbika számára a nádasok jelentik az ideális életteret. Itt lel magának táplálékul szolgáló halakat, kétéltűeket és itt rak fészket is. Fészkét nádból és egyéb vízinövényekből építi és rendszerint 4-6 tojást rak. A legtöbb gémfélével ellentétben nem telepesen, hanem magányosan költ, s táplálékát is a fészek közelében szerzi be, nem megy messzebbre.

Fotó: Palcsek István Szilárd

Nagyon rejtőzködő életmódot folytat, amiben a száraz nyári növényzethez és a nádhoz hasonlító rejtőszíne is segíti. Mintázatával beleolvad a környezetébe. Ha veszélyt észlel, jellegzetes testtartást vesz fel: kinyújtja a nyakát, felemeli a csőrét és mozdulatlanná mered, így nehéz észrevenni. Annyira bízik az álcázásban, hogy például az embert is egészen közel engedi magához.

A bölömbika ködkürtre emlékeztető, mély, búgó hangját az esti órákban hallatja, ekkor a legaktívabb. A többi gémféléhez képest zömökebb a testalkata. Magassága 70-80 centiméter, szárnyfesztávolsága 125-135 centiméter. Erős lábaival jól meg tud kapaszkodni a nádszálakon, torzsákon. Érdekes látvány, ahogyan a fiatal bölömbika-fiókák szétszóródnak a fészek körül, s a nádszálakon közlekednek, nádcsomókban rejtőzködnek.

A cikk borítóképét készítette: Pézsa Sarolta (Ebédre lesve)