A vízimadarak, ludak, récék, hattyúk a vízi életmódra specializálódtak. Jó részük a szárazföldön még mozogni is csak esetlenül tud, lételemük a víz. Bár előfordul, hogy táplálkozni kijárnak a szárazra, de legalább éjszakázni mindig valamilyen vízfelületen szoktak. A megfelelően mély vízben az emlős ragadozóktól is védelmet találnak.

Nagy lilik. Fotó: Balla Tihamér

A befagyott, jégpáncéllal borított vízfelületeken nem találják meg számításaikat a vízimadarak. Éppen ezért jellemző, hogy ebben az időszakban a Marost keresi fel megannyi vízimadár, hiszen a folyó – víztömegének és gyors folyásának köszönhetően -, sokkal nehezebben fagy be. A Maroson ilyenkor több ezres létszámú récecsapatok figyelhetők meg, melyekben a tömeget a tőkés récék adják, de fütyülő, csörgő és barátrécék is színesíthetik a madárseregletet. Ha szerencsénk van, télidőben találkozhatunk a ritkábban szem elé kerülő kis és nagy bukókkal is a Maroson.

Szárcsák a jegyes folyón. Fotó: Balla Tihamér

A réceféléken túl, a halakkal élő gémféléink, a nagy kócsagok, szürke gémek, de a jégmadarak is csak a Maroson tudnak vadászni, ha a környező állóvizek befagynak.

Kis bukók a téli folyón. Fotó: Balla Tihamér

A folyóra koncentrálódó jelentős madártömeg nem kerülheti el a rétisasok figyelmét sem, melyek rendszeresen pásztázzák végig a vizet, és a legyengült, beteg egyedeket igyekeznek kiválogatni a récecsapatokból.

A cikk borítóképét készítette: Koncz-Bisztricz Tamás (Szárcsák)