A nagy póling a legnagyobb európai partimadár. Eurázsia mérsékelt és hidegövi, vizenyős, tágas területein, turján vidékein költ. Kis számban Magyarországon is fészkel, de inkább átvonuló faj, tavasszal és ősszel jelenik meg nagyobb számban, de mindig vannak áttelelő és átnyaraló példányai is.

Tavasszal már korán, akár februárban is felbukkannak az első nagy pólingok. Nyár végén és ősszel – augusztustól novemberig – láthatunk vonuló csapatokat. A kardoskúti Fehér-tó közelében idén augusztus közepén jelentek meg az első csapatok, 10-50 példány tartózkodott a területen. Számuk az ősz közeledtével bizonyára növekszik majd. A korábbi években 100-200 példányos csapatok is állomásoztak itt.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A nagy pólingok a Fehér-tó körüli száraz, szikes gyepeket járják, rovarok után kutatnak. Idén rövidek, ritkásak a gyepek, így könnyen hozzáférnek a táplálékhoz. Elsősorban a sáskákat, tücsökféléket szedegetik. Nagyon figyelmes, éber és óvatos madarak. Éjszakára is igénylik a biztonságot, ezért ilyenkor a közeli bányagödröket keresik fel, melyekben még ebben a szárazságban is találnak vízfelületet.

A nagy pólingok általában homogén csapatokban vonulnak, de előfordul, hogy kis pólingok, bíbicek is vegyülnek közéjük. Sajátos hangjuknak, jellegzetes „póli-póli” kiáltásuknak köszönhetően már messziről felismerhetők. Régen szélkiáltónak is nevezték őket, mert a népi megfigyelések szerint, amikor a nagy pólingok megérkeztek, akkor hamarosan beköszöntött a szeles, esős időszak is.

Hazánkban eltűnőben vannak a turjános, vizenyős lápok, ezért az itt állomásozó nagy pólingok száma is jelentősen megfogyatkozott.

A cikk borítóképét készítette: Simay Attila (Póling)