A seregélyek szorosan hozzátartoznak a puszta képéhez. Mivel szép számban költenek nálunk, így tavasszal és nyáron is találkozhatunk népes táborukkal. Ilyenkor ősszel pedig már a második költésből származó fiatal madarak is csatlakoznak hozzájuk, így még nagyobbra nőnek a csapatok.  A szántóföldeken és a gyepeken egyaránt megtalálhatjuk őket. Szorgalmasan szedegetik a rovartáplálékot, a sáskákat különösen szeretik. Szívesen követik a legelő állatokat, mert a juhok és a szürkemarhák felzavarják a rovarokat. Gyakran a legelő állatok hátán utazva szedegetik róluk az élősködőket.

Fotó: Palcsek István Szilárd

Nem véletlenül hívják őket seregélyeknek, mert alapvetően társasági életet élő madarak. Csapatokban élnek, táplálkoznak és fészkelnek. Nagyon intelligens, tanulékony madarak, rendkívül érdekes viselkedést mutatnak a csoportos együttműködés és a kommunikáció terén. Állandóan zsivajognak, hangoskodnak, kommunikálnak egymással, számos jelzést, hangot használnak. Ezek a jelzések segítenek abban, hogy az egyes egyedek szinkronizálják a mozgást a többiekhez képest, illetve figyelmeztessék egymást a veszélyekre. A társas viselkedés előny lehet a csoportos védekezésben és a táplálékforrások közös felkeresésében.

Fotó: Palcsek István Szilárd

Most, szeptember közepén a Kardoskúti-pusztán legalább négy-ötezer seregély jár be éjszakázni a Sóstó-éri nádasba a nap végén. Sötétedéskor egyre duzzadnak a csapatok, aztán egyszerre mennek be a nádasba. A nappalokat szétszórtabb, kisebb csapatokban töltik, táplálék után kutatva.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (Beszállás)