Nyílfarkú récék a Pacsmagi-tavakon Havi természetfotós pályázat

Nyílfarkú récék a Pacsmagi-tavakon március 6.

A nyílfarkú réce (Anas acuta) hagyományosan az északi tundrák, sarki erdők és mocsarak fészkelő madara. Költőterülete rendkívül nagy kiterjedésű, előfordul Ázsia, Észak-Európa és Észak-Amerika térségében; Nyugat-Európában és a Kárpát-medencében ritka fészkelő.

Hazánkban a nyílfarkú récét leginkább vonulása alatt figyelhetjük meg. Tavaszi vonulására február végi, március eleji maximum jellemző. Kis számban, a Pacsmagi-tavakon is minden évben megjelenik. Feltűnő megjelenésű réce. Repülés közben a gácsérnak jól megfigyelhető a hosszú tűhegyes farka és a viszonylag hosszú, vékony barna nyaka. A gácsér és a tojó teljesen eltérő tollazatú. Az utóbbi nagyon hasonlít a gyakori tőkés réce tojóhoz, de annak csőre vastag és sárga, még a nyílfarkú réce csőre szürke és vékony.

Két nyílfarkú réce repülés közben

Fotó: Kováts László

Hazánkban elsősorban az Alföldön rendszeres kisszámú fészkelő. Kora tavasszal párba állnak, de jellemzően a gácsér már a tojásrakás után elhagyja a tojót. Fészkét szikes tavak, mocsarak mellé rakja, ritkán olyan tavaszi elöntések mellé, amelyek körül rétek, legelők találhatók. A sekély vízben tótágast állva keresgéli növényi és állati eredetű táplálékát. Hosszú nyaka miatt mélyebben tud táplálkozni mint a többi úszóréce. Az európai madarak telelőterülete a Földközi-tenger vidékén és a Nílus-völgyében található. Magyarországon és Nyugat-Európában állománya jelentősen lecsökkent, elsősorban élőhelyeinek elvesztése miatt. A tavasszal összefolyó vizek leeresztése fészkelőterületeit nagy mértékben veszélyezteti. Magyarországon a faj kritikusan veszélyeztetett vöröslista-kategóriába tartozó faj, 1971 óta védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Írta: Kováts László

A cikk borítóképét készítette: Hajtó Krisztina (Fiatal nyílfarkú)