Hazánkban pajzsoscankókat leginkább márciustól május végéig lehet megfigyelni, amikor a tavaszi vonulásuk során nagyobb tömegekben jelennek meg a számukra kedvező vizes élőhelyeken. A kardoskúti Fehértó is ilyen gyülekezőhely, ahol április elején már közel 300 példányt figyeltek meg. A számuk folyamatosan emelkedik, általában 1500 példány jelenti a csúcsot, de előfordult már 3300 példány is.

Pajzsoscankó az iszapos felszínen. Fotó: Palcsek István Szilárd

A szikes puszták vízállásain ilyenkor, vonulási időszakban fajgazdag a partimadarak és azon belül a cankók társasága is. Azonban a pajzsoscankók jellemükben, viselkedésükben is eltérnek a többi cankófajtól. Őket is cankóknak nevezzük, de rendszertani besorolás szerint más nemhez tartoznak és legközelebbi rokonaik a hegyesfarkú partfutók.

Pajzsoscankók vízen úszva. Fotó: Palcsek István Szilárd

A pajzsoscankók amellett, hogy a többi cankóval ellentétben rendkívül változatos megjelenésűek sajátos nászviselkedésükben is egyediek. A különbözőségek a táplálékszerzési szokásaikban is megnyilvánulnak. Főként rovarokból, férgekből, apró rákokból és csigából álló étrendjüket – a cankók között egyedüliként -, vízen úszva is képesek megszerezni. Növényi táplálékot is fogyasztanak: magvakat, gabonát (főként rizst) ami más cankókra szintén nem jellemző, ahogyan az sem, hogy a víztől távolabbi, szárazabb gyepeken is csapatostul táplálkoznak. A Kardoskúton tartózkodó pajzsoscankók esetében is megfigyelhetjük táplálékszerzési szokásaik változatosságát.

A cikk borítóképét készítette: dr. Somorácz Áron (Még pajzs nélkül)