Ez a lepkefaj elsősorban a füves gyepekhez köthető, ezért az Alföldön gyakori. Európa szinte minden részén honos. Alapszíne fehér (előfordulnak sárgás példányok is), nagyméretű, négyzethez hasonló mintázata pedig fekete. Hasonlít tehát a sakktáblához, innen kapta a nevét is. Közepes méretű, szárnyainak fesztávolsága 4-5 centiméter, azaz kisebb, mint a kardoslepke, de jóval nagyobb, mint a boglárkalepke.

Fotó: Molnár Géza

Hernyója zöldes homokszínű, a hátán és az oldalvonalán fehér szegések vannak. Egynemzedékes faj, azaz évente csak egyszer, általában a nyári hónapokban, június elejétől szeptember elejéig repül. A hernyók elsősorban fűfélékkel, azon belül is leginkább perjefélékkel táplálkoznak. A kifejlett imágók két fő tápláléka az imola és a bogáncsok virágja. Mivel a tápnövényül szolgáló perjefélék és a bogáncsok is nagyon elterjedtek, ezért maga a lepkefaj is sokfelé és nagy számban megtalálható.

Fotó: Motkó Béla

Május vége óta folyamatosan növekszik a Kardoskúti Fehértó környékén megfigyelt sakktáblalepkék száma. A csúcs valószínűleg június végén lesz.

Érdekesség, hogy régen élt egy endemikus faj, a magyar sakktáblalepke, amely nagyon hasonlított a mostani sakktáblalepkére, ám több mint egy évszázada sajnos kipusztult.

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám