A hamvas rétihéja a hím kékesszürke alapszínéről kapta a nevét. Szárnycsúcsa fekete, karevezőin fekete szalag húzódik. A tojó barnás színű. Eurázsia és Észak-Afrika egyes területein költ. Hazánkban áprilistól szeptemberig tartózkodik, költőállománya 60 pár körül mozog. A hozzá némiképp hasonló színezetű kékes rétihéja hazánkban téli vendég, míg a fakó rétihéja ugyan rendszeres átvonuló ősszel és tavasszal, de a hazai rétihéják közül a legritkábban kerül szem elé.

Hamvas rétihéja tojó. Fotó: Tóth Imre

Egykoron a hamvas rétihéja a nyílt mocsaras területek, nedves rétek fészkelő madara volt. Ma ezek maradványain és az itt kialakult mezőgazdasági területeken találja meg életfeltételeit. A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei közül csak a Dévaványaí-síkon, valamint a Kis-Sárréten fészkel rendszeresen néhány pár, és alkalmilag költ Cserebökény térségében is.

A Kis-Sárréten az elmúlt évtizedben 1-7 pár között ingadozott a párok száma, idén azonban rekord született: kilenc pár költött. Öt Vésztő közelében, mocsárréteken, három Geszt mellett, egy régi kiszáradt tómederben, egy pedig Mezőgyán közelében, szintén egy mocsárréten. Nyolc pár sikeresen felnevelte fiókáit, fészkenként 2-3 fióka repült ki.

Nemrég kirepült hamvas rétihéja fióka. Fotó: Tóth Imre

A fajra jellemző, hogy a kirepülés után, legtöbbször már csak a hím hord még egy darabig zsákmányt a fiataloknak, melyek elég hamar önállóan vadásznak. Fő táplálékukat apró rágcsálók, gyíkok, nagyobb rovarok képezik.

Jelenleg még tart a hamvas rétihéják vonulása, de többségük már elhagyta hazánkat és úton van afrikai telelőhelye felé. A faj védelme szempontjából rendkívül fontos a természetes élőhelyeinek fenntartása.

A cikk borítóképét készítette: Barta Andrea (Hamvas rétihéja)