A vörös gém a nagy kócsag és a szürke gém mellett hazai viszonylatban a legnagyobb testű gémfélék egyike. A gyakoribb szürke gémmel távolabbról összetéveszthető, közelebbről azonban szembetűnőek a különbségek.

Az öreg madarak csőre hosszabb, vékonyabb, nyaka karcsúbb, rozsdabarna színű, hosszanti fekete csíkokkal, a feje laposabb, sötétszürke háta lilásbarna, fémes árnyalatú. A fiatalok okkersárga színűek. A vörös gém népies neve vasgém vagy rozsdás gém, ami a nyakának színezetére utal.

Fotó: Tóth Imre

A faj elterjedési területe igen nagy, Európa déli felén éppúgy előfordul, mint Kelet- és Dél-Afrikában, vagy Ázsia déli részein. A hazai állomány a telet a Szaharától délre tölti. Április és szeptember között tartózkodnak nálunk. Legtöbbször laza telepeken költenek, sekélyvizű tavakon, mocsarakban. A fészek avas nádasokban épül, magasan a víz szintje fölött. A fészekalj négy-hat tojásból áll, a kotlási idő 25-28 nap, a fiókák közel két hónap után érik el röpképességüket.

Táplálékát általában a sekély vizekből szerzi. Különböző vízi rovarokat, azok lárváit, apró halakat, békákat fogyaszt. A szárazföldön sáskákat, szöcskéket is elkap.

A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül legnagyobb számban a Kis-Sárréten költ, itt több, számára alkalmas terület is van. Az állomány az elmúlt húsz évben 75-110 pár között ingadozott. Ebben az évben azonban rekordszámú, 125 pár költ a területen. A legtöbb, 50 pár a Biharugrai-halastavakon, valamint az Ugrai-rétben (40 pár). A növekedés oka valószínűleg az, hogy a vízhiány miatt itt koncentrálódtak azok a madarak is, amelyek a korábbi években távolabb költöttek. A halastavak és a nemzeti park vizes élőhely-rekonstrukciós területei ugyanis idén is megfelelő feltételeket kínáltak számukra.

A cikk borítóképét készítette: Osvald Olivér (Vörös gém)