A kanadai daru (Antigone canadensis) egyede került elő 2022. október 29-én a balmazújvárosi Nagy-sziken, a Hortobágy térségében időző szürkedarvak csapatában. Ez volt a faj első hitelesített megfigyelése hazánkban!

Fotó: Tar János

A faj eredeti költőterülete Oroszország távol-keleti szegletében és Észak-Amerikában húzódik, ebből a térségből kóborolt el és tűnt fel a faj egy példánya még 2020-ban Svédországban, majd azóta számos észak-európai országban. Az idei év őszén Finnországban került elő a madár, így sokan reménykedtek abban, hogy a Finnországból hazánk felé vonuló darucsapatok közé vegyülve esetleg hozzánk is eljut ez az eltévedt egyed. A remény valósággá vált, hiszen dr. Sós Endre terepmadarásznak majdnem teljes bizonyossággal ugyanezt a madarat sikerült megfigyelnie egy több ezres, gyepen gyülekező darucsapat közé vegyülve a HNPI keleti területén. Még a késő délután folyamán több, a közelben tartózkodó madármegfigyelő is láthatta a madarat. A hír hatására másnap az ország minden szegletéből érkeztek elkötelezett terepmadarászok, hogy ők is megcsodálhassák a ritka madarat. A vállalásuk nem volt könnyű, hiszen több, mint 130000 daru tartózkodott akkor Hortobágyon, melyek napközben igen nagy területen szóródnak szét a táplálkozó területeken, a méretében kisebb termetű faj pedig a mi darvaink között elvegyült. Másnap az intenzív keresés és a szerencse meghozta az eredményét: a HNPI szakemberének, Tar Jánosnak sikerült újratalálnia a madarat egy többezres éjszakázásra készülő darucsapatban a Magdolna-pusztán. November 04-én és 05-én ismét szem elé került a szerencsések számára az éjszakázóhelyen és a táplálkozó területen is.

Videó a kanadai daruról ITT! 

A kanadai daru (Antigone canadensis) biológiája hasonló a mi darunkéhoz. Sekély vizes, lápos, mocsaras területeken költ. A vonulás során nagy csapatokba verődik, a telelőterülete az USA és Mexikó határán húzódik. A faj jóval kisebb a mi darunknál, tollbokrétája kevésbé kiterjedt, a színezete egyöntetű szürke, fekete és fehér színű tollazat nem húzódik végig a madár fején és nyakán, trombitaszerű hangadása kevésbé harsány. Csupasz bőrfelületként kiterjedt vörös folt figyelhető meg a homlokán. Röptében is jóval kisebb méretű, rövidebb nyakú, evezőtollai nem feketék, hanem szürke tónusúak.

Fotó: Szilágyi Attila

A madár jó eséllyel továbbra is a térségben tartózkodik, újbóli megtalálása, mint a fentiekből is kiderül, nem lehetetlen.

Szöveg: Katona József és Tar János – Természetvédelmi Őrszolgálat