A madarat egy népes, 2800 egyedből álló bíbiccsapatban figyelték meg az Igazgatóság munkatársai. A Fehér-tóban a száraz időszak után október végén alakult ki kisebb vízborítás, amely a november eleji esőzések hatására folyamatosan nőtt. Jelenleg a meder felületének mintegy 25 százalékán van víz, s az esők hatására annak szintje is emelkedik.

A víz vonzza a partimadarakat, néhány nap alatt 270-ről 2800-ra nőtt az itt állomásozó bíbicek száma. Ebben a népes csapatban sikerült megfigyelni a lilebíbicet. Érdekesség, hogy idén ősszel ez az első magyarországi felbukkanása a fajnak.

A lilebíbic a bíbicekkel együtt a déli órákban bejött pihenni a tóra, majd délután velük együtt táplálkozott a tó déli részén elterülő gyepeken. A kardoskúti Fehér-tavon legutóbb tavaly ősszel láttak lilebíbicet. A mostani viszonylag késői felbukkanásnak számít, ugyanis általában októberben jelenik meg néhány magányos példány Magyarországon. Ősszel mindig fiatal madarak jönnek, tavasszal pedig idősebb, téli vándorútról visszatérő példányok.

Fotó: Kaczkó Ádám

A lilebíbicek tőlünk keletebbre, Kazahsztán és Dél-Oroszország sztyeppjein költenek. Nagy részük India nyugati részén és Pakisztánban telel, a nyugati állomány pedig az Arab-félszigeten és Észak-Afrika keleti részein. Valószínűleg utóbbiak közül halad át hazánkon is néhány példány.

A lilebíbicek valamivel kisebbek, mint a bíbicek. Leginkább a színezetük alapján lehet őket megkülönböztetni. A bíbicek felül kékes, csillogó zöldes színűek, a lilebíbicek pedig homokbarnák. Repüléskor a bíbicek szárnyai felülről feketék, a lilebíbiceknél viszont három szín figyelhető meg: fekete, fehér és homokbarna. Faroktollaikban is lényegesen több a fehér szín, mint a bíbiceknél.

A lilebíbic világállománya folyamatosan csökken, élőhelyei hanyatlóban vannak. Éppen ezért különösen veszélyeztetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján.