A madár fiatal, idei, már teljesen kitollasodott fiókának tűnt, és semmiféle külsérelmi nyom nem látszott rajta. Szerencséjére a harcias kis madár sikerrel tartotta távol a kutyát. A fiatal harist védett természeti területen, egy számára ideálisnak tűnő, magasfüvű, zsombékoló, rekettyefüzekkel tarkított részen munkatársunk szabadon engedte. A madár kézből elengedve a harisra jellemző repüléssel távozott, és 100-120 méter megtétele után landolt a magas fűben.

Fotó: Biró István

A madár lakott területen való előkerülése nemcsak azért érdekes, mert egy rejtett életű, emberkerülő fajról van szó, hanem azért is, mert az idei évben az extrém száraz időjárási körülmények között az őrszolgálat tagjai nem észleltek harist a területen. Ennek ellenére, mivel egy fiatal madárról van szó, feltehetően költött Mezőgyán közelében.

A haris a természetvédelem emblematikus faja, nem csupán ritkasága miatt, hanem azért is, mert a természeti értékek megóvását előtérbe helyező gyepgazdálkodás kulcsfaja. A valamikor még gyakorinak mondható, sőt néhány évtizeddel ezelőtt még vadászható faj mára nagyon megritkult, annak ellenére, hogy Európában a legészakibb és legdélibb területek kivételével többfelé előfordul.

A védett természeti területek kijelölésével és a kaszálási gyakorlat, a gyepkezelés módszereinek változásával az állománycsökkenés megállt, de jelenleg is csupán 500-1200 párról szólnak a magyarországi adatok. A haris esetében párokról beszélni nem igazán lehet, mert a kakasok poligámok és a párzási, költési időben több tojóval is összeállnak.

A Kis-Sárréten nem költ minden évben, az országos tendenciához hasonlóan a csapadékosabb tavaszokon számíthatunk megtelepedésére. Állományfelmérése azért is nehéz, mert nagyon ritkán kerül szem elé, főként hangja alapján tudunk becslésekbe bocsátkozni.

Április végén, májusban érkezik hozzánk és május közepétől számíthatunk fészkelésére. Jellegzetes hangját is ebben az időszakban hallatja, főként az alkonyati-éjszakai órákban, nappal ritkán szól.

A Körös-Maros Nemzeti Park területén elsősorban a folyók hullámterének magasfüvű rétjein fordul elő, de a Kis-Sárréten több éves tapasztalat, hogy fiatal erdőfelújításokban, erdőtelepítésekben is megtelepszik. Általában 7-10 tojást rak. Pótköltések is előfordulhatnak. Magyarországon legnagyobb létszámmal a Felső-Tisza vidékén és a Bodrogközben fordul elő. Kései kaszálással, vadriasztó használatával, a helyes kaszálási módszer betartásával a fészkek megőrizhetők.

A cikk borítóképét készítette: Máté Bence (Haris)