A pusztai ölyv országos szinten igen ritka ragadozó madár, mely kis számban, de rendszeresen fészkel a Körös-Maros Nemzeti Park déli területein. A Csanádi pusztákon hosszú évek óta stabilan költ egy pár, tavaly pedig egy új pár is megtelepedett. Az idei tavaszon is öröm volt látni, hogy a tavalyi fészkelőhelyen – egy hajdani pusztai tanyahely facsoportjában – megjelent a pusztai ölyvpár és elkezdték tatarozni a fészküket. Rövid idő után azonban teljesen eltűntek a területről. Lehetséges, hogy a szomszédos parlagi sas pár közeli fészeképítése okozta a pusztai ölyvek távozását.

Számos alkalommal keresték a pusztai ölyvek új fészkelőhelyét, mivel a korábbi évek tapasztalatai és az irodalmi adatok alapján azt feltételezték, hogy nem hagyhatták el teljesen a térséget, hanem valamely másik, a sasfészektől távolabb eső helyen építhetik új fészküket. Az összes alkalmasnak vélt helyszínt többször ellenőrizték, alaposan átvizsgálták, azonban nem találtak pusztai ölyv fészket. Csupán a pár egyik tagját lehetett néhány esetben észlelni, az eredeti helyszíntől keletre.

Frissen kirepült fiatal pusztai ölyv. Fotó: Balla Tihamér

A régebb óta jelen lévő másik pusztai ölyvpár költése sikertelenül alakult az idei évben, ismeretlen okokból nem kelt ki fióka a fészkükben. Így még sajnálatosabb volt az újabb pár „eltűnése”.

Június végén, már a pusztai ölyv fiókák kirepülésének időszakában azonban, egy hajnali túzokmonitoring során meglepetés érte a munkatársakat. Azon a helyszínen, ahol az egyik öreg ölyvet észlelték néhányszor, távcső elé került két, már egészen anyányi pusztai ölyv fióka egy, a puszta peremén húzódó nagyfeszültségű villamos vezeték tartóoszlopán. Először azt hitték, hogy a kirepülést követően valahonnan előkerültek a pár idei fiókái. Alaposabban szemügyre véve a helyszínt, kiderült, hogy a magasfeszültségű traverzen, az oszlop keresztkarjának a belsején van egy régi típusú költőtálca, mely hosszú évekkel ezelőtt, kerecsensólymok számára lett felhelyezve. A két fióka ebben a fém tálcában üldögélt.  Az ölyvpár szokatlan módon itt költött, azonban fészekanyagot alig hordtak. A földről egyáltalán nem látszott maga a fészek és a fiókák is csak most váltak láthatóvá, amikor elérték a kirepüléshez közeli kort.

Nagy örömmel tapasztalták, hogy mégiscsak sikeres volt a költés. Néhány nap múlva két egészséges, szép pusztai ölyv repült ki a fészekből, gazdagítva ezzel az igen kis létszámú, sérülékeny hazai állományt.

A cikk borítóképét készítette: Hajdú Tamás (Pusztaura)