A Körös-Maros Nemzeti Park hullámtéri erdeiben és idősebb erdőfoltjaiban ritka költőfaj a fekete gólya. A költési időben látható példányok még nem adnak teljes bizonyosságot arról, hogy sikeresen költött is a faj, mert vegetációs időben, sűrű lombkoronában a fekete gólya fészkét nehéz megtalálni. Jobbára lombhullatás után, az erdőfelmérések során bukkannak rá a fészekre. Költési sajátosságai miatt nagy, idős fákat keres, általában nem a zárt erdőben, hanem erdőszéleken, nyiladékok mentén, esetleg magányos fákon, ahol a fészekhez való mozgás biztosított számára.

A szakirodalom emberkerülő, félénk madárként írja le, olyannyira, hogy a költés korai szakaszában történő emberi zavarás akár a költés sikerességét is veszélyezteti. Éppen ezért különös, hogy egy fekete gólyapár Geszt belterületén, a Tisza-kastély parkjában rakott fészket. Munkatársaink a nyár folyamán rendszeresen észlelték, hogy két madár a régi sportpálya melletti épületen éjszakázik, vagy ott gyakran megpihen. A fészket azonban inkább a faluhoz közeli erdők idősebb foltjaiban vélték megtalálni, és csak az őszi időszakban, a közelmúltban derült ki, hogy magában a parkban, az ott folyó építkezésektől 100-150 méterre, egy idős tölgyfa törzselágazásában raktak fészket.

A költés sikerességéről nincsenek közelebbi információink, de maga a tény, hogy ez az emberkerülő madár belterületen, viszonylag zavart környezetben rakott fészket, már önmagában is érdekes, függetlenül attól, hogy keltek-e ki fiókák.

A Kis-Sárréten és közvetlen környékén rendszeresen költ két-három pár fekete gólya, vonuláskor azonban, főként szeptemberben, több példány is mutatkozik a lecsapolt halastavakon.

A cikk borítóképét készítette: Gaál Zoltán Péter (Egy kis fürdés)