A pásztorgém fehér színű, kisebb testű, rövidcsőrű gém. Költési időben a fejtető, a mell és hátának egy része narancssárga színűvé válik. Eredetileg az afrikai szavannákon élt, majd sikeres terjeszkedést követően, több kontinensen is költőfajként jelent meg.

2024 júniusában a szegedi Fehér-tavon jelölt pásztorgém. Fotó: Őze Péter

Hozzánk a mediterrán régióból érkezett. Előbb csak kóborlóként tűnt fel, majd 2011-ben a Hortobágyon sikerült bizonyítani az első költését is. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Kenderesszigeti-halastavakon 2017-ben költött első alkalommal. A Kis-Sárréten 2021-ben két pár, 2022-ben 3 pár, 2023-ban pedig már öt pár költött. 2024-ben nem került elő költőfajként.

Pásztorgém asztaltársasággal. Fotó: Őze Péter

Cserebökény térségében a pásztorgémnek csak néhány dokumentált előfordulása volt ismert, ezért is örültek meg a halastó medrében nagy kócsagokkal, szürke gémekkel és sirályokkal mutatkozó első pásztorgémnek. Később, október 28-án, Szikháton, a legeltetett szarvasmarhák itatóhelyén szállt le nyolc példány. A marhák közelében, az itatóvályúk mellett táplálkoztak. Különleges látvány volt, ahogyan zsákmányszerzés közben úgy mozogtak, mintha táncot jártak volna. Egy példányon jelölőgyűrűk is voltak: bal lábán egy ornitológiai fémgyűrű, jobb lábán pedig egy háromjegyű kódot tartalmazó, színes gyűrű. Az utóbbi alapján az MME Monitoring Központja megállapította, hogy a pásztorgémet idén júniusban, a szegedi Fehér-tavon gyűrűzték.

A pásztorgém vízi rovarokkal és egyéb vízi szervezetekkel táplálkozik. Gyakran a legelő háziállatokat követi, és az általuk felvert kisebb-nagyobb rovarokat, főként sáskákat fogyasztja.

A cikk borítóképét készítette: Pászthy Dávid (A világ tetején)