Az országban ilyenkor sokfelé fenyőrigók nagy számú csapatai keresgélnek táplálékot. Nincs ez másként a Kiskunság nedves gyepein, fás-ligetes, erdős területein sem.

A fekete rigó méretű madarak háta szürkésbarna, hasi oldala piszkosfehér, fekete pettyezéssel, melle és torka rozsdássárga árnyalatú, fekete mintázattal. Jellegzetes „sak-sak-sak” hangjukról is felismerhetőek. A füves területeken gyommagvakat keresgélnek, kedvelik a bogyós növények terméseit, például az idegenhonos nyugati ostorfa és keskenylevelű ezüstfa termését, vagy a különböző berkenyefajok termését, de a hullott gyümölcsökre is rájárnak. Gyakran a városokba, lakott területekre is behúzódnak, hangoskodó csapataik élményt nyújtó látványt adnak.

Ez a fésületlen, borzas fejű fenyőrigó Bugacon akadt a gyűrűzőhálóba. Fotó: Varga Péter

A fenyőrigó kis számban hazánkban is fészkel az ország észak-nyugat és észak-keleti részén, elsősorban nedves talajú, gyepekkel határos erdőszélekben, facsoportokban. Ősszel tömegesen érkeznek hozzánk telelni az északi állományok, ilyenkor gyakorlatilag az egész országban általánosan elterjedt. Az áttelelők egyedszáma január-februárban a legmagasabb, áprilisra pedig elhagyják hazánkat és költőhelyeikre vonulnak.

A cikk borítóképét készítette: Lóki Csaba (Csipke-rigó)