A térségbe január első napjaiban érkezett meg az első, igazi, téli hóesés, amely mintegy 5 centiméter vastagságú, fehér leplet borított a tájra. A hótakaró több mint egy hétig megmaradt, sőt a fagyzugosabb helyeken még január végén is láthatunk havas részeket.

Az igazgatóság még a havazás előtti kemény, hideg napokon gondoskodott a térségben telelő, 29 egyedből álló túzokcsapat táplálékának biztosításáról. Két helyszínen is jó minőségű lucernaszénát helyeztünk ki.

Fenyőpinty csapat. Fotó: Lovászi Péter

A vizes élőhelyek, a Csikóspusztai-tó, a Nagy-Zsombék, a csatornák és a mélyebb vízfoltok is mindenütt befagytak, ezért a vízimadarak eltűntek a térségből. A puszták elcsendesedtek, csupán néhány kékes rétihéja, egerészölyv és gatyás ölyv kutat táplálék után. A szántókon, gyepeken és a Maros árterében is fel-feltűnnek a legkitartóbb énekesmadarak – tengelicek, sordélyok, zöldikék, fenyőrigók –, kisebb csapatai. A Maros mellett a rétisasok már fészkeiket tatarozzák, készülnek a februári tojásrakásra. A folyó még nem fagyott be. A homokzátonyok, kis szigetek tetején itt-ott még megmaradt a hó, ez különlegessé teszi a Maros látképét.

A térség településein és a lakott tanyák környékén gyakran találkozhatunk egy szép, narancssárgás színű téli vendéggel, a fenyőpinttyel. Ezek a verébnél valamivel nagyobb testű madarak elsősorban a házak kertjébe kihelyezett madáretetők környékén bukkannak fel, élelmet keresve. Jellemzően kisebb, néhány tucatnyi példányból álló csapatokban mozognak. Csak február végéig vendégeskednek nálunk, utána útra kelnek északi költőhelyeik felé.

A cikk borítóképét készítette: Halmos Endre (Téli modell)