A Körös folyó hullámterében igen sokféle kétéltű él: pettyes gőte, dunai tarajos gőte, vöröshasú unka, barna ásóbéka, barna varangy, zöld levelibéka, erdei béka, valamint a tavi békák közül a kecskebéka és rokonai. Kedvező számukra ez a változatos, vizes élőhely. A hüllők közül három fajjal találkozhatunk a Körös-ártérben: vízisiklóval, mocsári teknőssel és fürge gyíkkal.

Mind a kétéltűekre, mind a hüllőkre jellemző, hogy testhőmérsékletük változó, a külső hőmérséklethez igazodik, azaz nem tudják belülről fenntartani az állandó testhőmérsékletet. A téli hidegben tehát nagyon lehűlnének és elpusztulnának, ha nem találnának valami megoldást a túlélésre. Ez a megoldás pedig nem más, mint a hibernáció, amely egy nyugalmi állapot, de nem alvás. Mozdulatlanul, merev állapotban vannak olyan helyen, ahol a külső hőmérséklet nem éri el a fagypontot.

Fotó: Tóth Tamás József

Azok a fajok, melyek életük nagy részét a vízben töltik (vöröshasú unkák, kecskebékák), általában a hibernálódás helyszínéül is a vizet választják. A fagymentes víztérben, az aljzathoz közel, mozdulatlanul pihennek fűszálakba, fűcsomókba kapaszkodva. Ha nem a vízben hibernálódnak, akkor nedves növényzetet választanak.

Az előbbiekkel ellentétben azok a fajok, melyek életüket döntően a szárazföldön töltik, télire is általában valamilyen száraz növényzettel borított, hideg, de fagymentes helyet, talajrepedést, faodút választanak. Ilyen faj például a barna és a zöld varangy, a barna ásóbéka és a zöld levelibéka.

A hüllők közül a fürge gyík a napos, meleg helyeket kedveli, telelésre általában talajréseket választ. A vízisikló a vizekhez közeli területeken, de szárazon telel, szintén hibernált állapotban.

Fotó: Tóth Tamás József

A legérdekesebb a mocsári teknős telelése, amely nemcsak partoldalakban, üregekben, hanem a hüllők közül egyedüliként a víz alatt is képes telelni annak ellenére, hogy tüdővel lélegzik. Ez azért lehetséges, mert a kloákája legvégén található, hajszálerekben gazdag hólyag segítségével képes a vízben oldódott oxigént felvenni. Lebukik a mocsaras aljzatra és ott elvermel. A 2-3 Celsius-fokos vízben a hibernáció során rendkívül kevés energiát fogyasztva, a kloákája segítségével felvett oxigént felhasználva képes anyagcserét folytatni.

Valamennyi kétéltűre jellemző, hogy a novemberi hibernálódás előtt több táplálékot vesznek magukhoz, növelik zsírtartalékaikat, hogy át tudják vészelni a telet. Tavasszal, a napsütés hatására felmelegszik a környezet, ekkor a kétéltűek és a hüllők életfunkciói ismét felgyorsulnak, s hamarosan megkezdődik a szaporodási időszakuk.

A cikk borítóképét készítette: Gregor Viktor (Figyelem)