Fő fafajuk a kocsányos tölgy, de a hazai nyarasok, magas és magyar kőrises erdőtagok többfelé meghatározók. Az erdők rendszeres téli bejárása a fontos feladat és a biotikai adatgyűjtések lényeges mozzanata.

Fotó: Biró István

A lombjukat vesztett erdőkben ilyenkor kerülhetnek elő például olyan madárfészkek, melyekről eddig nem volt tudomásunk. Több esetben sikerült ilyen alkalommal eddig ismeretlen fekete gólya, darázsölyv vagy héja, sőt akár rétisas fészket is felfedeznünk.

Különösen izgalmas és érdekes információkat biztosító körülmény, ha a tájat hó borítja. Ilyenkor ritkán szem elé kerülő emlősök hátrahagyott nyomaiból következtethetünk azok jelenlétére.  Ilyen kiemelt jelentőségű faj térségünkben a vadmacska, vagy az utóbbi években több alkalommal is megfigyelt nyuszt.

Fotó: Biró István

Az öreg erdőfoltok és erdőszegélyek alkalmat adnak a téli madárállományok felmérésére. Itt egyaránt jelen vannak állandó madárfajaink, többek közt a csuszka, valamint a harkályok, cinegék, baglyok, illetve a téli vendégként nálunk tartózkodó madarak, mint például a fenyőrigók, süvöltők vagy csízek.

A téli erdőbejárások egybeesnek az ilyenkor szokásos fahasználatokkal. Az ehhez kapcsolódó erdészeti munkák ellenőrzése és az erdészeti szakemberekkel való terepi egyeztetés szintén része a természetvédelmi gyakorlatnak.

A cikk borítóképét készítette: Hrubi Richárd (Hóvihar)