A vidra Magyarországon fokozottan védett faj. A hegyvidékek kivételével szinte minden lassú folyású víz (patak, csatorna) mellett előfordul. Megpillantani ritkán lehet, mert elsősorban éjjel mozog. Bár a vízhez kötődik, és táplálékát onnan szerzi, viszonylag sokat tartózkodik a szárazföldön is. Ilyenkor jól látható helyekre rakja ürülékét, jelezve ezzel fajtársainak, hogy meddig tart az ő területe. Jelenlétére a lábnyomaiból is következtetni lehet.

Fotó: Széll Antal István

A Sóstói-csatorna mentén a halpikkelyeket tartalmazó ürülékkupacokból, a táplálkozóhelyeken hagyott üres kagylókból, továbbá a lábnyomokból is következtetni lehet a jelenlétükre. A megdönthetetlen bizonyítékot azonban az szolgáltatta, hogy néhány alkalommal magukat a vidrákat is sikerült megfigyelnünk. Először december 16-án láttunk két egyedet, de a közeli nádasból is folyamatosan mocorgás hallatszott, így feltételezhető, hogy egy egész család lakik ott. A vidramamák ugyanis hosszú ideig, akár egy évig is együtt maradnak a kölykeikkel (a hímek nem vállalnak szerepet az utódok felnevelésében).

A vidrák halakkal, kagylókkal, csigákkal táplálkoznak. Rejtőzködő életmódot folytatnak, kerülik az embert, mégis előfordul, hogy a csatornák városi szakaszaiban is felbukkannak.

A cikk borítóképét készítette: Násfayné Kőházi Mária (Reggeli meglepetés)