A hantmadár a telet Afrika szavannáin tölti. Előbb a hímek érkeznek meg, s rögtön elfoglalják és védik a kiválasztott költőterületet. A hantmadár nyílt területeken fordul elő, kedveli a rövidfüvű pusztai élőhelyeket. Utak, csatornák mentén, szántóföldeken, legelőkön, állattartótelepek és gulyaállások környékén rendszeresen megtalálható, de nem gyakori.

Fotó: Őze Péter

Jellegzetes énekével, fekete-fehér mintázatú tollazatával és látványos nászrepülésével hívja fel magára a figyelmet. A tojó a nász időszakában is szerényebb színezetű. A hantmadarak szívesen kiülnek egy-egy magasabb pontra, ott énekelnek és figyelik a rovarokból, pókokból, férgekből, csigákból álló zsákmányukat.

Évente csak egyszer, április-májusban költenek, sikertelenség esetén pótköltésbe kezdenek. Néha előfordul, hogy ugyanazt a fészket több évig használják. A fészket a tojó a talajra, elhagyott üregekbe, romok hasadékaiba vékony fűszálakból építi, s tollakkal vagy szőrökkel béleli ki. Öt-hat tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím a kotlás idején egy kiemelkedő ponton énekel és őrködik. A fiókák kéthetes korukban távolodnak el a fészektől. Az etetésben mindkét szülő részt vesz.

Az őszi vonulás fő ideje augusztus második fele és szeptember, de még októberben is láthatunk vonuló hantmadarakat.

A cikk borítóképét készítette: Cirkos Veronika (Párban)