Az enyhe időjárás miatt voltak áttelelő partimadarak is, bíbicek és aranylilék több százas csapataival találkozhattunk a tél folyamán. Nagy részük azonban elvonult Nyugat- vagy Dél-Európába, illetve Afrika tájaira.

A Fehér-tónál sorrendben az első érkező egy nagy póling volt, melyet február 8-án pillantottak meg. Mivel a nagy pólingok döntően Európa nyugati részén, az Atlanti-óceán partján, vagy a Földközi-tenger mentén telelnek, így ők hamar érzékelik, ha enyhébbre fordul az idő.

Február közepén aztán megélénkült a partimadarak tábora: megjelentek az első sárszalonkák, pajzsoscankók és nagy godák. Ezek a fajok is főként Európa nyugati és déli tájain telelnek, de sokan közülük a Szaharától délebbre is elrepülnek.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A kardoskúti Fehér-tó most még ideális állomáshelyül szolgál a partimadarak számára. A vízborítás mintegy 90 százalékos, s a környező pusztákon is vannak vizek. Február 19-én felbukkant egy 16 példányos pajzsoscankó csapat, s több sárszalonkát és nagy godát is láttak. A havasi partfutók első példányai már január végén megjelentek, s 2-3 példányos csapataikat azóta is látják a barackosi területrészen illetve a Fehér-tónál. A pajzsoscankók és a nagy pólingok tőlünk jóval északabbra, a tajgán költenek. Sárszalonkák és nagy godák azonban nálunk is szívesen fészket raknak, ez költőterületük déli határa.

A klasszikus februári vonulók tehát már mindannyian megjelentek a térségben. A piroslábú cankók kicsit később, március elején várhatók.

A cikk borítóképét készítette: Horváth Tibor (Táncoló godák)