Nyáron főleg mezei pockokat, repülő rovarokat és gyíkokat fogyasztanak. Télen viszont nincsenek sem gyíkok, sem repülő rovarok, ezért szinte kizárólag pockokkal táplálkoznak. Idén a kardoskúti Fehér-tó térségében bőven találnak táplálékot, s mivel a tó körüli területek jól vannak legeltetve, így a vércsék könnyen felfedezik a rágcsálókat.

Ha a kirándulók felmennek a KMNPI Sóstói Állattartótelepének bekötőútjánál található nádfedeles kilátóba, akkor rövid idő alatt akár húsz vörös vércsét is megszámolhatnak. Ha nem lesz nagy hótakaró, akkor ezek a madarak jó eséllyel egész télen itt maradnak.

Fotó: Vasas András

A vörös vércsék a kék vércsékhez hasonlóan, egy helyben szitálva lesnek a prédára. Fejüket egy pontban tartják, miközben a szárnyukat, farkukat össze-vissza forgatják. Ha felfedezik a zsákmányt, akkor vagy hirtelen lecsapnak, vagy óvatosan ereszkednek fölé, s az utolsó egy-két méteren gyorsan rázuhannak.

A nap bármely szakában megfigyelhetjük őket vadászat közben. Alkonyatkor még intenzívebben kutatnak zsákmány után, hogy legyen elég energiájuk átvészelni a hideg éjszakát. Rendszerint kisebb csapatokban éjszakáznak a környező facsoportokban.

A cikk borítóképét készítette: Marsó Vilmos (A vörös vadász)