Az 1997-ben megalakult nemzetipark-igazgatóság működési területe közel 510 km², az igazgatóság központja Szarvas.
A Délkelet-Alföld sajátos hangulatú tájain számtalan országos, sőt nemzetközi jelentőségű természeti érték található. A természetföldrajzi adottságok, valamint a Körösök és a Maros folyó több ezer éves munkája, természetalakító tevékenysége során kialakult jellegzetes tájszerkezet szükségessé tette e területek egységes természetvédelmi kezelését. A működési terület két tájegységre különíthető el. Az egyik a Körös-vidék, a hajdani Nagy- és Kis-Sárrét Békés megyei területeivel, a másik az ország egyik legjobb talajadottságú vidéke, a Békés-Csanádi löszhát. A Körös-vidéken a kiterjedt szikes puszták, mocsármaradványok, a megmaradt természetes és természetközeli erdők megóvása kiemelt feladat. A Dévaványai-Ecsegi puszták, a Kis-Sárrét, Cserebökény és a Körös-ártér, mint a nemzeti park részterületei, biztosítják ezen élőhelyek hatékony védelmét. A túzok legéletképesebb hazai populációja Békés megye északi területein, Dévaványa, Szeghalom, Bucsa térségében él. A nemzetipark-igazgatóság Dévaványa közelében létesítette a Túzokvédelmi Mintaterületet. A Dél-Tiszántúl vizes élőhelyeinek szerepe a Kárpát-medencei madárvonulásban kiemelkedő. A kardoskúti Fehér-tó, a Biharugrai halastavak és mocsarak a Ramsari Egyezményben is szerepelnek mint nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek.